Zürich az első háború idejében megszámlálhatatlan kétes alak menedékhelye volt. Lehetett ott találni katonaszökevényt, anarchistát, titkos ügynököt, bűnözőt, Lenint és művészeket, akik nem akartak katonák lenni és egyáltalán, úgy ahogy van, utálták a háborút. Ezek az emberek (Tristan Tzara, Hugo Ball…) alakították meg a Voltaire-kabarét, ahol 1916-ban a dadaizmus született, ami dühödt tiltakozás volt a háború, az addigi művészet, a józan ész hamis mítoszai ellen. Magyarán, ha a racionalizmus idáig vezetett, hát jöjjön az irracionalizmus. A dada provokálja a jó ízlést és az erkölcsöt, a dada rombol, a dada a dadát is elpusztítja!

És láss csodát, a kabaréban, mikor a színpadról hájas disznónak titulálták a nézőtéren ülő jómódú polgárokat, a kezdeti megdöbbenés után nevetés hallatszott. A következő előadáson már várta a közönség a gyalázkodást, s talán lelkesen tapsolt is. Mindez 1916-ban!

zsolnay