Mindössze 100 oldal, és ahogy a szerző ígéri röviden, egy-egy oldalas megjegyzéseket ír a különböző témákhoz. Ír a giccsről, a művészet értékéről, a múzeumokban látható műtárgyakról, festőkről és a rajzoktatás fontosságáról, és még sok minden másról is. Olvasmányosan, sokszor ígérete szerint szubjektíven, de igazából mindig csak igazat. Kimondja, amit addig senki sem. Megismerhetjük belőle a magyar XX. századi képzőművészet egyik legnagyobb festőjének gondolatait, világlátását, mindazt, amitől Szőnyi István igazán nagy művész lett. Ami pedig a legfontosabb, tanulhatunk tőle.