Tabán

Valahol olvastam, de már nem tudom, hol, ezért emlékezetből mesélem el Pólya Tibor történetét. A szabadban festett, s mint oly sokszor, éppen a tabánt, aminek rejtett életének nagy ismerője volt. A pleinair festésnek megvan az a velejárója, hogy nézői is akadnak. Ezt van, aki elviseli, van aki nem, és inkább otthon fest. Pólya az előbbiek közé tartozott. Festés közben érezte, hogy valaki a háta mögött egy ideje figyeli. Ez óhatatlanul szerepjátszásra készteti a művészt. A szent alkotás folyamatának megfelelően kell viselkednie, de úgy kell tennie, mintha nem tudna arról, hogy valaki nézi. Pólya sem nézett hátra, csak a mű elkészülte után, hogy bezsebelje remekműve dicséretét. Ám meglepetésére a műértő a tabáni kupis néni volt. Hogy tetszik? – kérdezte Pólya a képre mutatva. Szép – mondta a tabáni madam –, de tudja min gondolkodtam? Hogy amilyen szép ember maga, milyen jól keresnék magával, ha önt is futtathatnám, mint a lányokat.

Ennél értőbb kritikára nincs szükség a művészetben.

zsolnay

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s