Keresztény művészet II.

A temetői Szentlélek templom Szolnokon

Ha szeretnénk városunkban egy építészetileg és művészetileg egységes templomot látni, akkor be kell térjünk a temető kapujában található Szentlélek templomba. Mint temetői templom, a gyászolók vigaszának szent helyeként szimbólumai mind a megváltás tanának értelmét, Krisztusnak a végső dolgokra adott válaszát jelenítik meg. E szimbólumok tartalmukban és jelentésükben – mint látni fogjuk – mind evangéliumi alapon állnak, és az évszázadok letisztultságának mélyértelmével jelenítik meg a hozzájuk tartozó tanítást.

Hogyan értelmezzük?

Az alkotásokon szereplő képi szimbólumok jelentése sokszor egymás társaságában is változik, módosul. Tartalmuk a templom elsődleges teológiai tanításához kötődődik. Ha meg szeretnénk érteni őket, tanításukat, üzeneteiket, akkor teológiai-ikonográfiai egységben kell értelmezzük őket.

A vigasztaló, a Szentlélek.

A harmadik isteni személy. Jézus ezt mondja róla: „S a Vigasztaló, a Szentlélek, akit majd a nevemben küld az Atya, megtanít benneteket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit mondtam nektek.” (Jn 14,26)

A templom ablakai (fotó: Csiszár Róbert)

A templom minden ablakán, freskóin a templom titulusának megfelelően jelenik meg a vigasztaló Szentlélek a galamb képében. A gádorfalon lévő dús növényi ornamentikával és expresszív intenzitású színekkel megalkotott ablakok méretük egyezősége ellenére is egyedi színvilággal és kompozíciós megoldásokkal rendelkeznek. A gyönyörű színharmóniára felépített ablakok, céljuknak megfelelően, misztikus hangulattal töltve meg a teret, a napszakok fényintenzitásának és napjárásának függvényébe változatos, de mindenkor meghitt atmoszférát sugároznak. A templom gádorfalán elhelyezett 10 darab, darabonként három részből álló ikerablak közül szeretnék most bemutatni kettő olyat, ami ritka ikonográfiai tartalommal bír.

A három arc

A keresztény művészetben a romanika kori könyvfestészetben és épületszobrászatban tűnt fel először, ahol az ördögöt, valamint az általa ébresztett három kívánságot, a szemek kívánságát, a test kívánságát és az élet kevélységét jelképezte. A XIV. századtól már gyakori Szentháromság-szimbólum lett. Különösen az olasz reneszánszban volt népszerű szimbólum. A 1628 és 1745 között a pápák betiltották. A XV–XVI. században a három különböző korú arc az okosság allegóriája, mely az emlékezettel, az értelemmel és az előrelátással uralja a múltat, a jelent és a jövőt. Az ablakon lévő ábrázolás evangéliumi alapját az első tanítványok meghívásának története adja. A három apostol, János, András és Simon Péter Jézus első tanítványai voltak. „A kettő közül egyik, aki János szavára követte őt, András volt, Simon Péter testvére. Mihelyt találkozott testvérével, Simonnal, elmondta neki: „Megtaláltuk a Messiást”, vagyis a Fölkentet, és elvitte Jézushoz.” (Jn 1 40,41) János volt a legfiatalabb, legkedveltebb tanítvány, aki az utolsó vacsoránál Jézus mellett ült. András mindvégig tiszteletben állt. Erre utal, hogy az apostoli névsorok mindegyike az első csoportban közli nevét. Amikor a pogányok Fülöphöz mentek, mert látni akarták Jézust, Fülöp Andráshoz fordult tanácsért: „Ezek Fülöphöz fordultak, aki a galileai Betszaidából származott, és kérték: „Uram, látni szeretnénk Jézust.” Fülöp Andráshoz ment és megbeszélte vele. Aztán András és Fülöp megmondták Jézusnak. Jézus így válaszolt: „Eljött az óra, mikor megdicsőül az Emberfia. Bizony, bizony mondom nektek: ha a búzaszem nem esik földbe és el nem hal, egyedül marad; de ha elhal, sok termést hoz. Aki szereti életét, elveszíti azt; aki viszont gyűlöli életét e világon, megmenti azt az örök életre. Aki szolgálni akar nekem, kövessen: ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is. Aki nekem szolgál, azt megtiszteli az Atya.” (Jn 12,20-23). Péter, aki András testvére volt, lett az egyház alapja hite és alázata által. Jézus az első találkozáskor felfedte sorsát.„Jézus rátekintett és így szólt hozzá: „Te Simon vagy, János fia, Péter – vagyis Szikla – lesz a neved.” (Jn 1, 42) Ikonográfiailag az ablakon a három apostol feje fölött lévő szív Jézus szeretetének a szimbóluma, a három kiválasztott felé. Az ablak szimbóluma szerint János a szelídség és hűség jele, aki az apostolok közül egyedüliként kísérte el Krisztust a Golgotára. A kereszt alatt Jézus az ő gondjára bízta édesanyját. Az apostolok közül az egyetlen, aki nem mártírhalált halt. András a bölcsesség és a felismerés apostola, ő az, aki rögön felismeri Jézusban a Messiást (a Megváltót). Péter, akit Jézus csak Kéfának, vagyis kősziklának nevezett, a sziklaszilárd hit és az alázat apostola. Ő az, aki alázattal fogadta el annak terhét, mikor háromszor kellett megtagadnia az Urat, mint azt neki Jézus előre megmondta. De ő az is, aki hitéből adódóan tudott érte meghalni. E három szimbólum olyan hat erényt jelenít meg, amelynek megélése ad megnyugvást az élet egzisztenciális határhelyzeteiben a szenvedéssel szemben. Ritka, összetett szimbólum, mely igazán a templomi szimbolika elsődleges teológiai alapjaihoz kötött.

A három apostol ábrázolása a templom ablakán (fotó: Csiszár Róbert)

Mennyei Jeruzsálem

Exegetikailag a Mennyei Jeruzsálem Isten országának, a mennyországnak a képe. Az ószövetségi könyvek Sion urának városaként (Iz 6,17), az örökre kiválasztott városként (2Krón 6,38) írják le, ahol a Messiás uralmának is központja lesz, amiben az igazságosság trónja áll. A Jelenések könyvének 21. fejezetében olvasható leírás a keresztény ikonográfia evangéliumi alapját képezi: „Akkor (én, János) láttam, hogy a szent város, az új Jeruzsálem leszáll a mennyből, Istentől. Díszes volt, mint a vőlegényének fölékesített menyasszony. A trón felől harsány hangot hallottam: „Nézd, ez Isten hajléka az emberek között! (Jel 21,2-23).  Széles, magas fala volt, tizenkét kapuval. A kapuk fölött tizenkét angyal és a kapukon nevek, Izrael tizenkét törzsének neve. Kelet felől három kapu, észak felől három kapu, dél felől három kapu, nyugat felől három kapu. A város falának tizenkét alapköve volt, rajtuk a Bárány tizenkét apostolának tizenkét neve. (Jel 21,12-14) Templomot nem láttam benne. Az Úr, a mindenható Isten, és a Bárány a temploma. A városnak nincs szüksége sem napvilágra, sem holdsugárra: Isten dicsősége világítja meg, fénye pedig a Bárány. (Jel 2, 22,23) De nem léphet be oda tisztátalan szentségtörő és hazug, csak az, aki föl van jegyezve a Bárány életkönyvébe.” (Jel 21,27) Az újszövetségi Szentírásban is Jeruzsálem hordozza az üdvösség reményét. Ikonográfiailag első ábrázolása a milánói Szent Ambrus Bazilika szarkofágján maradt ránk. (Kr.u. IV. sz.) Az ókeresztény bazilikák diadalívén Betlehemmel együtt ábrázolják a Mennyei Jeruzsálemet, mint a mennyország szimbólumát. Ábrázolásában többnyire a szögletes alaprajz dominál a Jel 21,17 alapján: Hossza, magassága és szélessége egyenlő. Négy eleme: 4 tornya a 4 evangélistát, 12 kapuja 12 apostolt jelképezi.  Közepén az Isten Báránya és a paradicsomi motívumok Krisztusra utalnak. Az ablakon látható sematikus kör alakú ábrázolás elsősorban a miniatúra-festészetben gyakori, és az előbb leírt arányok teremtették meg e formában történő ábrázolását. A kör közepén lévő egyenlő szárú kereszt magát Krisztust jelképezi. Körben a negyedekben lévő négyszer három deltoid a 12 apostolt, a kör alakú sematikus városfalhoz illeszkedő csúcsuk a 12 városkaput jeleníti meg. Az egy-egy negyedben lévő vörös deltoidok a 4 evangélistát szimbolizálják.

Mennyei Jeruzsálem ábrázolása a templom ablakán (fotó: Csiszár Róbert)

Fogalmak:

Exegetikai

A görög egzegézisa, ekszégeiszthai, elbeszél, értelmez szóból származik. A szentírás teológiailag megalapozott magyarázatát jelenti.

Csiszár Róbert

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s