Ifjabb Szlávics László: Este a székelyeknél, 2008 (fa, vegyes technika)

Egyik kedvenc művem ez a fiatalabb Szlávicstól. Gondolhatják most, na de miért? Mi érdekes van benne? Mindjárt elmondom, hogy ezt a kis darabot, egy alig tenyérnyi alkotást miért tartom remekműnek. A remekműnek ugyanis nem kritériuma, hogy valami eszement virtuóz megoldásokkal legyen megalkotva. De az igen, hogy lenyűgözzön. Sőt az igazán nagy művek roppant egyszerű eszközzel készültek. Az előző művénél írtam, hogy alkotójuk egyik kifejezési eszköze, hogy kiegyenlítődésre törekszik. Ez a fajta kiegyenlítésre törekvés, és a különböző ellentétek egységben történő megragadásának képessége viszi el alkotójukat a szobrászatnak abba az irányába, melynek szerintem három fő műve az eddigi életműben azEste a székelyeknél című alkotások. Merthogy három darabból álló sorozat, melynek darabjai önállóan is megállják helyüket.

E műveiben a szakralitás útjára lép a művész, de nem csak kifejezésmódban, hanem technikailag is. Bár e fogalmat nem szokták technikára használni, de én most mégis megteszem. Az archaikus művészet eszközéhez nyúl, ugyanis a fát, mely természetes anyag, nem vésővel munkálja meg a művész, hanem a természet erejével, a tűzzel. A tűzzel, mely a természet körforgásának is alapvetőereje. Tudatosan ad teret a természeti elem erejének. E tenyérnyi munkákban a fa natúr sárgássága visszaidézi a lenyugvó nap erejét, melyet annyiszor látott a fa élő növényként. A tűz mindent elemésztő erejével megmunkált, elszenesedett fa részeiben, a hegyek lábánál, felsejlik a hamvadó este nyugalma, miközben a székelykapun még utolsó sugaraival elköszön a lenyugodni készülő nap. Mindez egy tenyérnyi fán…Gondoljanak bele, milyen egyszerű eszközzel munkálta meg a művész a fát és fejezte ki vele e pillanat szépségét. Visszavonhatatlanul, mert nem lehet újraönteni, mint a bronzot. De műve visszaidéz még valamit. Az apai művészet örökölt gyökereit is, amiben az ötletesség, az originalitás munkál. Amelyben a művész egy olyan elemi erővel, mint a tűzzel, úgy tud alkotást létrehozni, hogy e természeti elem ereje iránti alázata, az égés folyamatának véletlenszerűségének elfogadásával párosul. Ahol a művészi felkészültség, a véletlenszerűséggel harmóniába, kiegyenlítődésbe kerülve szolgálja az alkotást. Igen, a véletlen csak azokat látogatja meg, akik felkészülve várják. A többiek nem veszik észre, hogy ott járt és az alkotás csodájával akarta megajándékozni lelküket. Ez a szép a művészetben és ezért remekmű ez az alkotás.


Csiszár Róbert

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s