Gondolatok egy kiállítás műveihez

Mai mottónk:

Nem veszélytelen dolog önmagaddal őszinte, belső viszonyba kerülni./Müller Péter/

De megéri! Bizonyára a művész is így gondolta, mert különben nem tudott volna ilyen kiemelkedő, néhol sokkoló, néhol megdöbbentő életművet létrehozni. Ugyanis egy meghasonlott, vagy középszerű művész életművében érezni a meghasonlást, ehhez nem kell, hogy a néző művészettörténész vagy pszichológus legyen. Csak a középszerűek hiszik azt, hogy az aranyszínű sztaniolpapír mindent elfed. Aki nem így gondolja, az ki mer lépni önmaga komfortzónájából és el tud indulni a nagy kalandra a művészetben, mint tette ezt idősebb Szlávics László is. Ez a műve mely a Bevonulás címet viseli, nemcsak az életmű egyik kiemelkedő fűműve, hanem a kiállítás egyik meghatározó darabja, a háta mögött álló másik művel, a Sámánnal együtt. Ha elmennek és megnézik, érezni fogják, ahogy e két mű uralja a teret. de nem úgy, hogy elnyomja, hanem úgy, hogy mellettük életre kelnek a hozzájuk képest apró szobrok is. A Bevonulás embertestű, sólyomfejű lénye, mely magasba emeli a csuklyáját széttáró, halált hordozó száját kitáró kobrát, nem ismeretlen a művészetben, hiszen egyes szimbólumai a közép-amerikai indiánoktól, a Mississippi vidékének indiánjain keresztül az egyiptomiakig mindenütt előfordul. Csak éppen ebben az eklektikus, szürreális egzisztencia formában nem. Így csak a művész keze által. Olyan, mintha Hieronymus Bosch egyik lénye lépett volna ki képéről, bronzba öntve. Egyébként a mű hegesztett lemezszobor. Mit is mond nekünk, hova vonul be? Vagy inkább miért?

A mississippi vidékének indiánjai a madárembert természetfeletti istenségnek tartották, aki a felső világban a Nap, a Hold és a csillagok szellemeivel tart kapcsolatot. De itt a művész az egzisztencialista szürrealizmus eszközéhez nyúlva sűríti a nagy kultúrák szimbólumait. A madárember nyakában kereszt lóg. Kezében ott van a kígyó, utalva rá, hogy hatalma van felette. De mi felett is? Ugyanis itt a kígyó a megújulás, az új élet és a feltámadás jele is, úgy ahogy a kereszt is. Tulajdonképpen az egyetemes, mindenkor megújulni képes emberi kultúra és művészet vonul itt be. Az öntudatára ébredt tudattalan, a lelkierő és az intuitív bölcsesség. Maga a teremtő erő és hatalom. Mögötte az áldást adó Sámán, de erről majd legközelebb. Addig is nézzék meg ha tehetik.

Csiszár Róbert

id. Szlávics László Bevonulás (a szerző felvétele)

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s