Az akarat szabadsága

Nehéz kérdés! Hajdan, az Édenkertben, megízlelték eleink a jó és rossz tudásának gyümölcsét. Azóta is ennek a levét isszuk. Miért alkotta az ember ezt a mítoszt? Valószínűleg, mert nem mert istentagadó lenni, nem mert szembenézni azzal a ténnyel, hogy csak magára számíthat. Mert mi a teológiai vita alapja? Teremthet-e a jóisten egy rossz világot? Bizonyára nem. S itt jön a zseniális csavar. A teremtett világ nem rossz, de az ember azzá teheti és teszi is, ám megvan a képességünk, hogy felismerjük a jó és a rossz közötti különbséget és ennek szellemében mérlegeljük cselekedeteinket. Ehhez kell a szabad akarat. De mondják meg, találkoztak már olyan emberrel, aki azt mondta magáról: Igen, én rossz vagyok. Shakespeare drámájában III. Rihárd kimondta, hogy ő elhatározta, gazember lesz. De ez irodalmi képzelgés. Ehhez csak a művésznek van joga.


Lucas Cranach: Ádám és Éva a paradicsomban, 1533 (© wikipedia)

zsolnay

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s