Bihari Sándor: Kéjutazás a Zagyván

“Semmi sem a miénk azokból a dolgokból, ami a birtokunkban van. Csak megőrzésre kaptuk a sorstól, hogy ha időnk lejár, vissza tudjuk azt adni az embereknek.
Szepesházi Kálmán

Emberek! Ezt az írást újra palackba zárom, s a tenger habjaira bízom. Ha elér hozzátok, jó, ha nem, nekem úgy is jó. Nálam, itt a szigeten, minden rendben: a macskám megfialt, a papagájom továbbra sem beszél. Igaz nem is tanítottam szóra, mert egy derék állat ne utánozza az embert, aki folyton-folyvást locsog, ezzel büntetve embertársait. Írnom se kéne nektek, de ez kivételesen fontos!
Mert ez a festmény tényleg fontos, több szemszögből is. Tudom, most sokan gondolják: Ennek a Robinsonnak ugyancsak elment az esze ott a távoli szigeten. Mi lehet érdekes abban, hogy néhány leányka csónakázik a Zagyván?
Nos, megmondom. Bihari ahhoz a festőgenerációhoz tartozott, akik még a Szolnoki Művésztelep megalapítása előtt (1902) jártak a Tisza-parti városba festeni, s itt a plein air szellemét keresték, s meg is találták. A múzeum állandó kiállításának első terme ad ízelítőt erről a korról, de sajnos nem eléggé árnyaltan. Mivel a kiállított művek inkább azt reprezentálják, hogy mi az, amit ide a művészek magukkal hoztak, s nem azt, amit itt találtak meg maguknak. Erre nyújtottak lehetőséget a meglévő festmények. Bihari komor, társadalomkritikát is megfogalmazó művészete itt kezdett el csacsogni, örülni az élet kis dolgainak, szépségeinek.
S fontos mű ez azért is, mert nincs kint a tárlaton. Most még nincs! De hamarosan kint lesz, mert egy szolnoki polgár úgy gondolta, hogy az évtizedeken át szobájában lévő festmény, amit dédelgetve szeretett, néhány más művel egyetemben, most már mindannyiunknak kell, hogy örömet szerezzen ott, a múzeum képtárában. Nem egy gazdag mecénás gondolkodik így, hanem egy egyszerű ember, egy közülünk, aki azt akarja, hogy még a nevét se tudják meg, mert nem vár köszönetet. Átadta a megőrzésre rábízott festményt az embereknek, ahogy mottónkban Szepesházi Kálmán fogalmazott. Kérdezhetitek, ki is az a Szepesházi Kálmán? Ne törjétek a fejetek, úgy sem tudjátok! Ő is egy eddig névtelen őrző volt, aki a múzeumnak Csontváryt és Aba-Novákot adományozott. Hamarosan ezek a művek is láthatóak lesznek. Kellő időben értesítelek róla benneteket.
Üdv: Robinson Crusoe

P.S.
Egy pillanatra elgondolkodtam, hogy nem siettem-e el ezt a sziget dolgot. De nem, mert ezek az őrzők is szigeten laknak, magányosan, bár itt járnak köztetek észrevétlen nap mint nap.

Bihari Sándor: Kéjutazás a Zagyván (magántulajdon)

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s