Keresztény művészet I.

Késő-gótikus firenzei oltárkép Kunhegyesről

Jó negyed százada, hogy mint a Damjanich János Múzeum ifjú munkatársa, Dr. Szabó László néprajzkutató hívására bekapcsolódtam a Tisza-tó környékének kutatásába. A feladatom az volt, hogy a környék katolikus templomainak történetét dolgozzam fel. Kedvemre való munka volt, mert így a vidéket járva a helyszínen ismerhettem meg azt a környéket, amely immár három évtizede foglalkoztat.

Utunk során megnéztük a már akkor is romos pusztatomaji kápolnát, ami neogót stílusban épült 1892-ben. Majd a kunhegyesi plébánia következett, ahol egy festményt találtunk, ami a plébános úr, Bollók Emil atya elmondása szerint a tomajpusztai kápolnából került be annak megrongálása után. A gótikus stílusban festett kép első ránézésre jól illeszkedett a kápolnához, így azt neogót műként tettem el jegyzeteimbe.

2010-ben Gecse Annabella és Szebenyi Nándor kollégáimmal jártuk a megyét tárgyakat gyűjtve a Templomok művészete című kiállításunkhoz, ami a Szolnoki Galériában nyílt meg 2010 novemberében. Ekkor hoztuk be a kunhegyesi festményt, kikölcsönözve azt az egyházközösségtől. Célunk az volt, hogy a neogót egyházi művészetet reprezentálja a kiállításon a Szent Domonkost és Szent Sebestyént ábrázoló alkotás. Ebből az alkalomból fogtuk először kézbe, és ekkor volt az első meglepetésünk. Megfordítva a képet Túróczy Tiborné restaurátor kolléganőnk vette észre, hogy a fatábla, amire festették, jóval régebbi, mint száz év, valamint olasz kulturális örökség pecsétet is találtunk rajta. Megkezdődött az izgalmas nyomozás, ami oda vezetett, hogy ma már nagy bizonyossággal kijelenthetjük, hogy a festmény a trecento, az 1300-as évek során készült Firenzében, s a gróf Nemes família hozta azt Olaszországból a 20. század elején Kunhegyes környékén lévő birtokukra. S minden bizonnyal egy nagyobb oltárkép jobb oldali táblája.

Korabeli újságok és a kunhegyesi népi emlékezet igazolta, hogy a kápolnát gróf Nemes Vince, a környék nagybirtokosa építtette 1892-ben. A Szent Móricot ábrázoló oltárképet Vastagh György festőművész festette. Az eredeti berendezések között tehát az általunk vizsgált kép nem szerepelt. Azt minden bizonnyal fia, gróf Nemes János helyezte el a kápolnában a kilencszázas évek elején.

Az oltárkép cseréjét megerősítette Simon János kőművesmester, aki 1943-ban végzett renoválási munkákat a kápolnán, s az oltárkép helyén már ezt a képet látta. Elmondása szerint a gróf Nemes család a festményt nagy becsben tartotta, s értéke miatt a közelébe sem engedett senkit

A kutatásban itt tartottunk, mikor megkértük Dr. Prokopp Mária művészettörténészt, a korszak szakértőjét, hogy a képet tekintse meg, és mondjon róla szakvéleményt. Dr. Prokopp Mária a 14. század második felére, Firenzébe datálta a képet, valamint javasolta, hogy mutassuk meg Wierdl Zsuzsa restaurátornak, aki specialistája ennek a kornak. Wierdl Zsuzsa vizsgálata megerősítette eddigi feltételezéseinket.

A biztató jelek hatására e-mailban megkerestük a firenzei Uffizi Képtár szakértőjét, Angelo Tartuferi urat, aki az elküldött fotó alapján tovább szűkítette kutatásainkat, s a festmény szerzőségét Giovanni del Biondo körében tanácsolta keresni.

A kép útja most már Tomajpusztáig nagy bizonyossággal követhető volt, s Bollók Emiltől hallottam a 60-as évekbeli kunhegyesi beszállításról néhány szót. 1959-ben került Bollók Emil plébánosnak Kunhegyesre, az ő visszaemlékezése alapján tudjuk, hogy az akkorra elnéptelenedő Tomajpusztán a kápolna még ép volt. Az utolsó szentmise 1965-ben volt. Ekkor történt, hogy környékbeli fiatalok betörtek a kápolnába, s megrongálták a berendezést is. Emil atya a menthető műtárgyakat bemenekítette a kunhegyesi plébániára, ahonnan mi szállítottuk be az akkorra már mindenki által elfeledett történetű festményt a szolnoki Damjanich János Múzeumba.

Giovanni del Biondo: Szt Sebestyén és Szt Domonkos

2013 szeptemberében a szolnoki Damjanich János Múzeumban bemutattuk a nagyközönségnek a táblaképet. A megnyitó alkalmából Dr. Prokopp Mária művészettörténész foglalta össze közel hároméves közös munkánk eddigi eredményeit Adataink finomítása a mű szerzőjének megállapítása és helyének meghatározása a művészettörténetben, valamint a festmény restaurálása van még hátra, ami talán még fontosabb munkája lesz a kor specialistáinak, mint amit eddig elvégeztünk. A Damjanich Múzeum sajnos nem lehet az a hely, mely végső lakhelye lesz a képnek. A Nemes család azt szeretné, ha szűkebb pátriájuk, Kunhegyes lenne gazdája a jeles alkotásnak. Az egri érsekség is bejelentkezett a sajtóvisszhang után, és az Egerben történő elhelyezést szorgalmazta. A szolnoki múzeumban megtörtént a nemzeti kulturális örökségbe történő felvétele a festménynek, majd a kölcsönbérleti szerződés figyelembevételével a múzeum visszaadta a kunhegyesi plébánia képviselőjének, Mészáros Ferenc atyának, aki azonnal Egerbe szállíttatta az érsekségre. Tudomásom szerint a restaurálás után ott van kiállítva. Ebből a történetből azonban minket és az örökösöket már végképp kihagytak.

zsolnay

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s