Tabán

Jelen esetben nem érdekel, hogy mit írnak a nyelvészek és a történészek a szó eredetéről, s a hozzá köthető bőrös szakma még úgysem köt le! Sokkal inkább fontos most számunkra, hogy Krúdy Gyula élete utolsó éveit a budai tabánban töltötte, s írásaiban micsoda mesevilágnak írta le. Ezek szerint mi is a tabán? Egy városnak jól körülhatárolható része, ami ott maradt valahogy a régi világból. Jelenvaló időtlenség. Lakói többnyire szegény emberek, házai kicsik, komfort nélküliek, utcái zegzugosak és mesékkel benépesítettek, amit csak az ott lakók érthetnek igazán. Oda születni kell, ha érteni akarjuk! A látogató, a bevándorló örökre „gyüttment” marad. Kivéve, ha égi antennás művész. Ő ábrázolni is tudja azt, amit a helyieknek eszükbe sem jutna megörökíteni: a mindennapokat.

Hát Szolnoknak is volt egy tabánja. Ugyanolyan időtlen időtlenség, ahogy Krúdy ábrázolta a budait. S ami számunkra fontos, művészeink is voltak, akik megörökítették ezt a világot, mintha sejtették volna, hogy a civilizált élet nem sokáig tűri már el. Ezzel a szemmel is nézzük ezután a szolnoki festők tabán-képeit!

zsolnay

Kléh János: Fahajó a Zagyván(© Damjanich János Múzeum gyűjteménye)

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s