Hogyan csináljuk?

CESARE RIPA SOROZAT

Munkácsynál tárgyaltuk, hogy neki a 19. századi közönség igényeihez elég volt néhány édi gyerek és fiatal nő egy szalonban. A kép szép, oszt kész! Ez döntően ma is így van. Ne firtassuk! A régi képeknél mi is ítélkezünk, hogy szép vagy nem szép, anélkül, hogy értenénk őket. Mert bizony azokat érteni is kellett. Ezt próbálom érzékeltetni, mikor keresztény művészetről írok, s erre teszek kísérletet ebben a rovatban is. Elég legyen már abból, hogy a vizuális kultúra kimerül ebben a szép-nem szép cuccban! Már most elkeseredek: ebbe is belebuktam. Ezt se firtassuk! Maradjunk annyiban, hogy a régiek nem festettek semmit sem véletlenül, üzenni akartak, s akármilyen furcsa, az üzenetet értették is. Munkácsy és kortársai festettek ilyen-olyan ruhát, virágot, kis kutyát, „oszt jóvan”. Nézzük, hogy volt ez régen, még ha olykor megmosolyogtató is Cesare Ripa írása. Megmosolyogtató? Nekünk? Ugyan kérem!

zsolnay