Ferencesek Szolnokon

Mai mottónk:

Előbb csináld azt, ami szükséges, utána azt, ami lehetséges, és máris azt fogod csinálni, ami lehetetlen.(Assisi Szent Ferenc)

Múzeumunk időszaki kiállítótermében látható a Ferencesek Szolnokon című kiállítás.A tárlat kollégánknak, Jámbor Csabának,a volt ferences diáknakköszönhetően jött létre, aki a kiállítás kurátora is. De miért is pont erről a kiállításról írok? Hiszen vannak más történeti kiállítások is. Ezt a kiállítást azonban, bármennyire is furcsán hangzik, nem a történetisége teszi fontossá. Nem ezért kell mindenképpen megnézni. Hiszen alig 90 négyzetméteren lehetetlen egy 260 éven keresztül folyamatosan működő szerzetesközösségmúltját bemutatni, de az itt végzett munkáját be lehet.Éppen ez az, ami miatt minden szolnokinak látni kellene ezt a kiállítást.A kiállítás üzenete és tanítása miatt. De nézzük meg, miről is van szó.Mehmed begler-bégOltalom-levelében, ami 1627-ből való, említi, hogy Gyöngyösről és Szegedről jöttek ferences barátok Szolnokra. Tehát a rend 1950-es felszámolása előtt 323 évvel. 1690-től viszont már állandó jelleggel, 260 éven keresztül voltak Szolnok társadalmának tevékeny tagjai a ferencesek. Esküjükhöz híven elsősorban a rászorulókat támogatták. Ételt és ruhát osztottak, ellátták a kórházi lelkészséget, működtették az 1817-ben a szerzetnek átadott iskolát, ellátták a tábori lelkészi szolgálatot. A kultúra területén számos programot szerveztek. Külön programokat szervezetek a gyermekek számára. Apám még tudott mesélni róla, hogy ferences hitoktatójuk, hogyan focizott velük barna csuhájában a templom oldalában. 1938-tól itt szolgált például az a ZsohárRajnárd nevű szerzetes is, aki megszervezte a tematikus szakrajz oktatását Magyarországon. 1838-tól, mint rajztanár ingyen rajziskolátműködtetett, aminek az egyik elsőtanulója, a később európai hírű Újházy Ferenc festőművész lett. Ő küldte Újházyt akadémiára.Tulajdonképpen ő volt az a szerzetes, aki Szolnok művészeti életét megalapozta. 1840 és 1868 között a város tábori és kórházi lelkésze volt. Talán már kezdik érteni, miért a fenti idézetet választottam. Igen, a lelkiség miatt. Lehet így is társadalmat építeni és formálni. Lehet osztályharcra alapozva is, de az csak vértanúkat szül, mint tette ez Boldog Sándor István esetében is. Jámbor Csaba kollégánk éppen azért vonta be a kiállítás megvalósításába a mai ferenceseket, régi tanárjait, hogy a kiállításban ne a száraz történetiség jelenjen meg, hanem a ferences lelkiség. Az a lelkiség, amely a lényegét jelenti mind a mai napig tagjai tevékenységének. Ezért kellene minden szolnokinak megnézni a tárlatot. Mert a történeti ismeretek hiánya pótolható, de egy értékrend és lelkiség nélküli társadalom éljen az bármennyire jól, jólétét csak a másikon átgázolva tudja megteremteni, amivel egyszer el kell számolnia. Ez a kiállítás egy olyan utat jelenít meg, amely talán fárasztóbb, több kitartást, lemondást, a másik emberre történő több odafigyelést igényel, de a végén mégiscsak jó rá visszanézni, élvezni gyümölcseit. A kiállításban megjelenő lelkiségnek a hiányát napmint nap tapasztaljuk életünkben. Adjunk hát magunknak az életünkből 20 percet, amíg megnézzük e kiállítást, hogy lássuk, minek van igazán értéke életünkben.

Csiszár Róbert

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s