Idősebb Szlávics László: Önarckép

Érdekes vallomása ez műve a művésznek, önmagáról, a művészetről és arról, hogy mi határozta meg a művészi, festészeti fejlődését. Aki jártas a festészetben, annak bizonyára feltűnik, hogy dalis bajusszal megfestett önarcképet láthatunk. Levágott fejű önarcképet, melyből minő borzalom, folyik a vér, és le van lakatolva. Ez aztán az elmebaj, hihetik, de elárulom, ez még nem az, az ennél sokkal rosszabb, és nem is hoz létre ilyen alkotásokat. Mert ha hiszik, ha nem, ennek a meghökkentő műnek nagyon komoly szimbolikai tartalma és egyben üzenete is van. A festő, aki párizsi útján 1967-ben eredetiben is láthatta Dali műveit, nagyra tartotta a katalán festő technikai tudását, megoldásait, de nem epigonizálta, és nem is érezte sajátjának tartalmilag.Szlávics, bármennyire is nem úgy tűnik, sokkal mélyebbre megy művein, mint Dali. Ugyanis tartalmilag nem csak róla, hanem mindannyiunk életéről szólnak a képei. Hogy értsék a különbözőségeket, egy pár gondolat a szürrealizmusról.

A szürrealizmus, mint azt André Bretona kiáltványában megfogalmazta, „tisztán lélektani automatizmus, mellyel a gondolat valódi működését akarjuk kifejezni, …függetlenül minden értelmi ellenőrzéstől és minden esztétikai vagy erkölcsi törekvéstől” (Ford.: Bajomi Lázár Endre) A tudatalatti képi megjelenítését tartotta elsődlegesnek. De Szlávicsot nem elégíti ki az esernyő és a varrógép véletlen találkozása a boncasztalon,ahogy Lautrémont megfogalmazta a sokat emlegetett jelmondatot. Dalinak a műveit uraló erotika és ösztönök, melyek elsődlegesen meghatározzák a festői témáit, és mindent uralnak, meglehetősen nehezen magyarázható szimbolikával bírnak, még pszichoanalitikus megközelítéssel is.Nem véletlen fogalmazta meg Dali „A képzelet függetlenségének és az ember saját őrültségéhez való jogát” röpiratában. Valamint híres-hírhedt mondatát, hogy „a szürrealizmus én vagyok”, ami után kirúgták a mozgalomból, mert nem ő volt a szürrealizmus maga,bármennyire is jó festő volt.Ezért van a levágott fej alatt kulcs, mert a festészetnek abban a fejlődésében, melyet idősebb Szlávics László is továbbvitt, Dali kulcsvolt, egy része a szürrealizmusnak, egy állomás, de nem a végállomás, akit nem lehet meghaladni, és csak utánozni, vagy utánérezni lehet. Szlávics egzisztencializmusa és szimbólumhasználata tudatos. Emiatt nehéz a befogadása és elfogadása. Egy gondolkodó művész, egy festő-szobrász alkotásának befogadása nem megy gondolkodás nélkül.Hiszen a félig tudattalan folyamat magja, mely generálja az alkotást, a teremtő gondolatból származik,akkor is, ha tudjuk, hogy maga az alkotás létrehozásának folyamata intuitív. Itt van például a felhőből kinyúló kéz, mely a vízből kinyúló gyertya fölé tartja tenyerét. Régi, ősi rituálé és üzenet, ami a vízszenteléshez kötődik, mikor a húsvéti gyertyát beleállítják a vízbe:a két elem egyesülésének, a világosság eljövetelének és a megvilágosodásnak is szimbóluma. Ez azonban nem jár szenvedés és áldozat nélkül. A láng, mely megvilágít, meg is éget, és a vérző fej sem örömteli arcot vág lakattal a nyakán. A szellem és gondolat, mely a szürrealizmus szabadságában megnyilvánul, el van zárva a külvilágtól. Nem megy áldozat nélkül, vérét kívánja a művésznek, teljes odaadást kíván, sokszor kitaszítottsággal és meg nem értéssel.A művészet és a szürrealizmus mélységei az egész embert kívánják, fél ember csak „fél” művet tud létrehozni. Aztán itt van ez a darumadár a tóparton, mely tisztán japán szimbólum, és szintén valaminek a beteljesülését jelzi. A japán kultúrában az értéket létrehozó termékenységet és bárminek a pozitív beteljesülését szimbolizálja. Jelen esetben a festő munkásságának ki és beteljesedését, a szürrealizmusban és a festészetben.Megint itt vagyunk a szimbólumoknál. Azoknál, melyeket annyit tanulmányozott a művész. Hiszen különböző kultúrákban más-más szimbólumok ugyanazt jelenthetik. Mert a japán fametszetekben megbúvó misztikum ugyanaz, mint az európai szimbolista festészetben megnyilatkozó. Emlékeznek, az elején az írtam, hogy tartalmilag nem csak róla, hanem mindannyiunk életéről szólnak a képei. Igen, egy önarckép is lehet olyan vallomás, mely megmutatja nekünk, hogy az út lehet más és egyéni, de a szenvedés, az átélés, az alkotás folyamata legmélyén mindannyian ugyanazzal találkozunk, amihez személyiségünkből hozzáadva, önmagunkat megélve válik egyéni alkotás és életmű, mint idősebb Szlávics László életművében. Nem véletlen mondja a népi bölcsesség, hogy: „Aki dudás akar lenni, pokolra kell annak menni. Ottan kell azt a megtanulni, hogyan kell a dudát fújni.”

Csiszár Róbert

Idősebb Szlávics László Önarckép (a szerző felvétele)

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s