Idősebb Szlávics László: Békegalamb

Picasso galambja után meglehetősen brutálisnak, megbotránkoztatónak és nyomasztónak tűnik ez, a bele kiontott, kardra tűzött madár a világégés felett. Kérdezhetnék, miért ilyen morbid, mi indokolja, hogy valaki így fessen meg egy békegalambot? Nos, ha meg akarjuk érteni, talán érdemes először azzal kezdeni, hogy miért is a galamb lett a béke jelképe? Picasso galambja igazából Noé galambja. Aki jártas a biblia világában, az tudja, hogy a vízözönről szóló elbeszélésben olvashatunk a galambról, mely olajággal a csőrében tért vissza Noéhoz, és amely később a béke szimbóluma lett. A bibliai szöveg szerint Noé, miután várt további hét napot, és újra kiengedett egy galambot, a galamb este visszatért hozzá, és friss olajágat tartott a csőrében. Ebből megtudta Noé, hogy a víz eltűnt a földről, újra béke van Isten és az ember között. Picasso az ember és az Isten kiengesztelődésének szimbólumát emeli át az emberi békevágy szimbólumának. Igen, csak a vágy szimbólumává, mert egy nap sem telt el a történelemben, hogy ne háborúztunk volna. Bár az eredeti szöveg nem tartalmaz színre utaló jelzőt, mégis a művész logikusan a fehér színt választja a galamb színének. Azt a színt, amely szimbolikája szerint a tisztaság jele. A tiszta emberi szándéké, és így a békéé. Ezért lógatnak ki az ablakba fehér zászlót civilek háborús időkben, és ezért megy a tárgyalódelegáció is fehér zászlóval tárgyalni az ellenséghez. Ezzel el is érkeztünk Szlávics László képének a lényegéhez. A művész ugyanis nem a békevágyat festi meg, mint Picasso, hanem az embert és történelmét. Azt, ahogy mi emberek értelmezzük és megéljük a békét. Hangoztatjuk, hogy békére törekszünk, de szeretjük idézni a latin mondást: Si vis pacem, para bellum. Vagyis, ha békét akarsz, készülj a háborúra! Igen, mert miközben világbéke-konferenciákat meg mifenéket tartunk, közben a világ túlsó felén írtjuk embertársainkat, de legjobb esetben is hozzájárulunk fegyverekkel, pénzel miegymással. Ezért így festette meg Szlávics László, a maga is frontot megért művész, a béke madarát. Mert ilyen cinikusan állunk hozzá mi emberek, akik kardra tűzve sütjük meg a béke madarát a világégés felett. Ítéletnapi világégés ez, de nem az Isten ítélete szülte, nem kell már nekünk ehhez más segítsége. Megteremtjük mi magunknak a saját ítéletnapjainkat. Talán már kezdik érteni, miért is nem kedvelte a hivatalos kultúrpolitika a művészt a béketáborában…Csak félve merem megkérdezni, és mindenki csak magában válaszoljon, változtunk-e valamit, amióta a művész megfestette ezt a képét ötven évvel ezelőtt? Vagy azóta is így bánunk a béke madarával?

Idősebb Szlávics László Békegalamb (a szerző felvétele)

Csiszár Róbert

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s