Egy elfeledett művész elfeledett életművének margójára…

Mottó: „Minden, amit el lehet képzelni, az valóságos.”
(Picasso)

Negyvenéves elmúlt, amikor elkezdett festeni. Különös ábrákat tanulmányozott, és különös ábrákat rajzolt. Egyre többet foglalkozott a maja, azték, inka népek eredetével, művészetével és kultúrájával. Festészetében, mely a magyar szürrealista művészet legjelentősebb alkotásait is tartalmazza, túllépve Dali és a szürrealisták szabta onirista, az álomban megjelenő tudatalatti megfejtésének határán, egy új egzisztencialista szürrealizmust hozott létre.Úgy hívták, id. Szlávics László. Senki ne ijedjen meg, ha nem hallotta a nevét, mert nevének és életművének nem ismerése senkit sem minősít. Sokan a festészet és a művészettörténet művelői közül sem ismerik. Hogy mi ennek az oka? Nos, egy olyan korban született, melyben nem szerették a magafajta értelmiségi művészt, aki a művészetében megjelenő kritikai érzékével képes volt romba dönteni a szépen felépített hamis ideálokat. Társadalomkritikája egy hiteles, önmaga útját járó, originális művész kritikája, melyre egyetlen rezsim sem kíváncsi. A rezsimek és fenntartóik nem szeretik az originális kritikai szemléletű művészt, az önálló kritikát, a véleményét megfogalmazni tudó embert.Szlávics László márpedig ilyen volt. Hogy miért írok pont róla? 2020 január 22-én a Szolnoki Galériában nyílik majd a Szlávicstól–Szlávicsig című kiállítás, ahol a ma már nem élő idősebb Szlávics László, és korunk egyik legjelentősebb éremművésze fog bemutatkozni, akit talán már kitalálták, úgy hívnak, ifj. Szlávics László. Előzetesen – mert fogunk még róla, róluk írni, ha megnyílt a kiállítás – egy számomra kedves képét bemutatva szeretném felkelteni a figyelmét a kedves olvasónak, hogy ne felejtse el majd megnéznie különleges kiállítást, és a művésszel együtt vándorolva elkalandozni elgondolkodtató szürreális mesevilágában.Ugyanis id. Szlávics László képeinés szobrain – mert, hogy szobrászként indult a pályáján – a vizualitásában megjelenő egzisztenciális kritika érthető, és adekvát szimbólumokon keresztül nyilvánul meg,mint az itt látható képén is. Az Amerikai nagynéni, aki egy félig testtelen próbababa. Még próbababaként is csak fél ember. A sose volt amerikai idol. Szép nő, stílusos korabeli trendi kalapjával, és mellette lévő drága táskájával, amit nem bír fogni, mert nincs teste… Igazából személyisége sincs, táskája is üres, mint önmaga. Egy álom az arizonai tájat idéző háttér előtt, amely az időtlenséget sugallja. Kérdés, minek az időtlenségét? Nekem az LGT-nek a száma jut eszembe róla.

Primadonna, drága primadonna, sohasem vágytam én jobbra…

De rajta akkor még elég ruha maradt.

Levettem szépen sorban,
Bár sohase tettem volna,
A ruhában nem volt semmi,
A karomban nem volt senki,
A teste csak jelmez volt,
Hangja talán gépből szólt
Arca csak a színes fény,
Hangulat egy szép estén.
Nagy halom szép ruha,
Benne a semmi, a szép primadonna.
Púder, ékszerek, gyöngyök és flitterek,
Ó, óóó…

Szóval egy örök probléma időtlenségét. A sosem volt távoli, „amerikai” nő ideálját, amiből még Marilyn Monroe is csak annyit tudott megvalósítani, hogy idő előtt megajándékozta magával a korbonctant, addigra már lélekben teljesen kiüresedve. Talán erősen fogalmaztam, de a festő már csak igazat szólt. De miért így látta a művész a világot? Szlávics László művészete abból az autonóm, értelmiségi, kritikus gondolati reflexióból fakad, amelyik a magas szintű művészi fejlődést, és hitelességet a meg nem alkuvás oltárára építi. Tudta, hogy hiteles életművet csak az ókori bölcselettel lehet létrehozni, mert aki a hazugsággal egy csónakba ül, az a túlsó partot nem éri el. Így elutasítottsága és el nem ismertsége ellenére is a magyar szürrealista, modern szobrászat és festészet legkiemelkedőbb alkotóinak egyikévé vált. Művészetében az eszmei, gondolati, kritikai indíttatásnak máig ható, meghatározó szerepe van. Egzisztencializmusa, melyet körülleng az atmoszférikus szürrealizmus és a metafizikus állandóság, egyéniségéből, személyiségének mélyéről fakadt. Éppen ezért volt művészete hiteles és egyedi a kortárs magyar szürrealisták között. Ezért volt művészete parallel és nem utánérző korának európai modernistáival. Így tudott egyedit, maradandót, és kivételeset alkotni, melynek javát a kiállításon fogjuk a nagyközönség elé tárni. Ne felejtsék el megnézni, mert higgyék el nekem, megéri!

Fotó: id. Szlávics László – Amerikai nagynéni

Csiszár Róbert

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s