A szobor

Révi Norbert: Kő (Damjanich János Múzeum gyűjteménye)

…Valami, amitől az ember áhítatba esik. Valami, ami a hétköznapi tárgyakban nincs jelen közvetlenül. Valami, ami által felszínre kerül a rejtett, ami közvetít, felfed, egyértelműsít, összegez –, ezért jel.

Kijelentés, miszerint állítás. Valami, ami megállásra késztet, irányt mutat, majd befelé terel. Oda, ahol a magasság és mélység összeér. Oda, ahol az ellentétek is kibékülnek, oda, ahol a forma már nem létezik, csak a tiszta esszencia.

A szobor a formák művészete, de alapvetően a formanélkülire mutat. Küldetése emberi küldetés. Támasz, ami átvezet az életen és szolgál még azon is túl. Az egyiptomiak ezt pontosan tudták…

A szoborban éppen ezért megvan az örök élet ígérete. Nem az időnek készül, ezért a legközvetlenebb kapcsolatot tartja fenn a középponttal. Minden földi forma eredete az eszmei Nap – és egyben végső célja is. Abból születik, s oda tér meg. A testet öltött szobor, ebben a folyamatban egy közbülső állomás, melyben összegződik a fönt és a lent. Szerepe közvetítő szerep, csakúgy mint a szobrászé, ki létrehívta azt:

Hitemben: Szobrot alkotni annyi, mint a szunnyadó erőket felébresztve – a legfensőbb mintájára –, az ember számára végső járművet készíteni.

Révi Norbert
szobrászművész

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s