Meggyes László Vendel: Almáskert

Mai mottónk:
Erről már kár lenne vitát nyitnunk, ez már porig égett.
Virág elvtárs

Az a mosoly! Ahogy Meggyes Laci Virág elvtársat idézte Bacsó Péter filmjéből, felejthetetlen. Mint ahogy Laci maga is. Épp kilenc éve, hogy az ötvenedik szülinapunkra készültünk. Épp kilenc éve, hogy csörgött az az átkozott telefon, amely fülembe recsegte azt a megdöbbentő hírt, hogy Laci most már mindörökre ötven éves marad. Akkor írtam a következő sorokat a naplómba:
Elment egy Napsugárfiú
Nagyon kevesen vannak, és most eggyel még kevesebben. Olyanok ők, akik ha belépnek egy szobába, mosolyra derül az emberek arca. Olyanok ők, akik szerették még ezt a nyomorult életet, és az élet is szerette őket. Ha nem találkoztál velük, valahogy nem úgy sütött a nap, nem úgy esett az eső, ahogy kellett volna. És a sör is valahogy keserűbb volt.
Ha veled vannak, nyugodtabb vagy, biztonságosabbá válik a lét. Kevesen vannak és most már eggyel még kevesebben. Elment Meggyes László Vendel. Nem tudom leírni, hogy meghalt, mert halál nem létezhet a táján olyan világnak, ahol ő van. Túl rideg, túl egyértelmű a halál szó ott, ahol ő ül melléd, és szelíd mosollyal azt kérdi: Na, mi újság öreg barátom?
Elment hát Meggyes László Vendel, s így áltathatod magad, hogy egyszer visszatér majd arról a távoli tájról. Igen visszatér, hisz annyi dolgunk van még. Azt a képet is meg kéne festenünk, tudod…
Reménykedve nézhetsz a nyíló ajtóra, ugye ő lép be rajta? S melléd ül, oda a szokott helyére. És már nem is vagy olyan szomorú. Nem bosszant már, hogy felkeltél reggel, hogy becsaptak a boltban, hogy gonosz emberek is élnek e tudatlan földön… Aztán mégis csak más lép be azon az ajtón… Hisz Meggyes Laci már a Legendák Földjén él. Azon a földön, ahol a beszélgetés mindig szomorúan kezdődik, de ahol kezdetben félve, majd egyre jobban felbátorodva mosolyognak, nevetnek az emberek. Legyőzi a halált a jókedv. Emlékezz! Ő a szépség és a derű embere volt. Egy közülünk, s mégis különb nálunk. A szépség festője.
Fontos ez már? Igen fontos! Magadra maradtál, s nézed képét szobád falán. Fontos ez? Talán nem. De az kibírhatatlan, hogy eggyel kevesebben lettek ők, ők, akik olyan fontosak: a Napsugárfiúk.
Ötven éves volt, s immár ennyi is marad mindörökké. Ámen.

Robinson Crusoe
P.S.
Ma nincs P.S. Ma végképp lényegtelen minden!

Fotó: Meggyes László Vendel: Almáskert (magántulajdon)

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s