Bronzöntő szobrászok Szolnokon

Ez most mindennél fontosabb nekem. Közel a hatvanhoz jöttem rá, hogy úgy szar az életem, ahogy van. Három diploma kényszerében élek egy nemlétező, és manapság szükségtelen értelmiségi életet. Politikusok, üzletemberek lenéző mosollyal néznek rám bemutatkozáskor, a rendes emberek, a melósemberek értetlenül. Az érzés folyamatos és egyre elviselhetetlenebb: kitaszítva mindenhonnan.

Mestert kerestem magamnak, talán még nem késő, és szakmát tanulok, ez viszont már késő, de arra elég, hogy Noéként saját magam építsem meg bárkámat, és behajózzam avítt gondolataimat és régmúltunk meghitt tárgyait, és elmenekítsem innen tőletek.

Baráth Fábián szobrászművésztől kőfaragást tanulok, Nagy Endre kovácsmestertől a kovácsolás fortélyait. Kellő alázattal! Szükség is van rá. Nagy Endre egy pillantást vetett első kísérleteimre, és alig észrevehető mosollyal csak ennyit kérdezett: Jól szórakoztál, mi? Baráth Fábián szelíden kérdezte: Hová sietsz? A több, mint húsz évvel fiatalabb szobrász ezzel a rövid kérdő mondattal világosította meg számomra az élet rejtélyét, amit filozófusok, tudósok könyveit évtizedek óta tanulmányozva hiába keresek.

Boros Miklós János és Gilly Tamás a 6. szolnoki bronzöntő szobrász szimpóziumon

Ezért vártam oly nagy lelkesedéssel az idei, immár 6. szolnoki bronzöntő szobrász szimpóziumot. Szobrászok, mint évezredekkel ezelőtt, maguk mintázzák, formázzák, öntik alkotásaikat, feltámasztva ezzel a mára már feledésbe merült teremtő mágiát. Emberek milliói élnek hülye számítógépeik, telefonjaik bűvkörében, elidegenedve saját gondolattól, akarattól, teremtéstől. Nyugodtan hülyézzetek le! Megérdemlem, de én átéltem, láttam egy hajdani romos iskolában Baráth Fábián, Révi Norbert, Gálhidy Péter és Boros Miklós János, Gilly Tamás, Meszlényi Molnár János, Pogány Gábor Benő, Szabó György elmélyült és jókedvű munkáját az augusztusi hőségben, ahogy formázzák a mintákat, égetik a negatívokat, és öntik a formákba az izzó ércet. Láttam és szégyenkeztem utcai ruhámban a koszos munkaruhák között. Kívülálló maradtam, és ezt már szégyellem, nem úgy, mint azt, mikor ti lehülyéztek.

zsolnay

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s