Idősebb Szlávics László: Alkony


Most egy olyan képét nézzük meg, amely nem az élet tragikusabb élethelyzeteit, hanem egy sokunk számára kedves jelenséget mutat be a művész, nevezetesen az erotikát.A felsejlő alkonyban sétáló fiatal hölgy látható, amint a háta mögött lévőnek, szoknyáját kacéran felhúzva egyöntetű jelét adja, hogy nyitott…hogy is mondjam csak…az intimitás irányába. De hogy jön ide az alkony, mi köze hozzá? Nos, azoknak elárulom, akiknek nincs saját tapasztalatuk, hogy a szociálpszichológiai kutatások szerint nemcsak a vizuális ingerek hatnak ám az emberekre, hanem a környezetnek is elég komoly hatása van arra, hogy mikor vetemülünk intim cselekedetekre. Amikor a kutatók random módon összeválogatott kísérleti személyeket tettek olyan szobába, ahol később hosszabb időre leoltották a villanyt, azt tapasztalták, hogy megnőtt az érintések száma, és sokkal felszabadultabban, az intimitás irányába kommunikáltak, mind verbálisan, mind érintésekkel a kísérleti személyek. Azok kedvéért, akiknek nincs megfelelő képzelőerejük, elárulok egy szakmai titkot. Természetesen ilyenkor a pszichológusok éjjellátó kamerát és mikrofonnal kibélelt szobát használnak, mert különben csak találgatni lehetne, hogy mi történt a szobában. Mert a közhiedelemmel ellentétben, jó ha tudják, hogy a pszichológia tudománya meglehetősen szigorú és megalapozott kutatás-módszertannal dolgozik. De, hogy ez nemcsak kísérletek között működő emberi reakció, arra két jó példa az 1977-es New York-i, és az 1994-es Los Angeles-i áramszünet. Tessenek megnézni a 9 hónappal későbbi születési statisztikákat. Megfognak lepődni a számokon. De térjünk vissza a művészethez, amelyik elég pontosan tudja ábrázolni azokat a hatásokat, érzelmeket, amelyek egy-egy élethelyzetben megnyilvánulnak. Hiszen itt is egy élethelyzetet kiváltó jelenségről van szó. Jelesül egy férfi szemszögéből, merthogy férfi festette a képet. Sűrűn elnézést kérve a feministáktól, hogy női szemszögből képtelen volt megfesteni művét. De az ember már csak ilyen „fogyatékosan” működik, hogy vannak dolgok, amit csak a saját neme szerint tud megélni. Tehát ebben a kietlen pusztában, ahol már nincs ember, és nem kell azon aggódni, hogy ki lát meg, vagy fotóz le a simogatós telefonjával, az alkony is kezd leszállni és arcot ölteni, amit a szakállas férfifej szimbólumával formál meg a művész. Egyben utat engedve a vágyaknak, melyek minő borzalom, egy szép fiatal nőre, és vágyainak kielégítésére irányulnak. E szépség és érosz láttán még az alkony is lehunyja szemét, szemérmesen, merthogy ő sem akar megbotránkozni olyan emberi reakción, és vágyakon, amik bizonyos helyzetekben természetesek. Milyen szép allegória a művész részéről, hogy az emberi természetnek ezt a természetes vágyát, a természetben ábrázolva jelenítette meg. Mert, mint egy indán mondás mondja: A természet nem kegyes, és nem kegyetlen. A természet természetszerű. Már ha képesek vagyunk elfogadva a természet ajándékait, ilyen természetesen, szemérmesen, de nem álszemérmesen, a maga szépségeiben úgy megélni, mint ahogy a festő is megfestette.

Csiszár Róbert


Idősebb Szlávics László Alkony (a szerző felvétele)


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s