Ifjabb Szlávics László: Hommagea Robert Capa

Lehet, hogy tudják, de azért mégis elmondom, hogy ki is volt Robert Capa. A XX. század legjelentősebb harctéri és dokumentarista fotósa, Friedman Endre néven látta meg a napvilágot Budapesten. Középiskolába szintén Budapesten, a Madách Imre Gimnáziumba járt. Az 1920-as években a Kassák-féle Munkakör tagja volt, majd Berlinben a Politikai Főiskolán tanult. Itt tanulta meg a fotózás és a szerkesztőségi munka alapjait. A Robert Capa nevet 1936-ban vette fel. Saját elmondása szerint választását a jó hangzású „amerikai” név motiválta, amivel megfelelő megbízásokat lehetett kapni. Öt különböző háborúban fotózott. Ott volt a spanyol polgárháborúban, az első kínai–japán háborúban, a második világháború európai hadszínterein, Észak-Afrikában, Olaszországban, a normandiai partraszállásnál, az Omaha Beachen és Párizs felszabadításakor is. De járt Magyarországon is 1948-ban, a háború pusztításait megörökíteni. Majd az első arab–izraeli háború, és az Indokínai háború következett, ahol 1954. május 25-én esett el. Igen, elesett, mert Capa nem csak fotós volt, hanem haditudósító is, akinek jelmondata az volt, hogy „ha nem elég jók a képeid, akkor nem voltál elég közel.” Olyan közel, hogy Spilberg a Ryan közlegény megmentése című filmjének nyitó jeleneteit, Capa fotói alapján rendezte meg. De tudjanak arról is, amiről kevesen tudnak, hogy volt egy másik híres haditudósítónk is, akinek több száz rajzát és fotóját őrizzük az első világháborúból. Őt úgy hívták Zádor István. Életművével, majd a 2023-ban, halálának 60. évfordulóján megrendezésre kerülő nagy emlékkiállításon ismerkedhetnek meg.

Térjünk most vissza az alkotáshoz. Ifjabb Szlávics László az új realizmus eszközeit használva, egy korabeli fényképezőgéppel és némi öntőhomokkal létrehozott alkotásában tiszteleg Capa emléke előtt. Szép, egyszerű szimbólumokkal. Semmi cafrang, semmi pátosz. Egy nagyszerű haditudósító emlékének megörökítése ez a mű, a két legfontosabb szimbólumával. Munkaeszközével, a fényképezőgéppel, valamint az idő és az örökkévalóság szimbólumával, a homokkal. Melyet, ha egy szűkített üvegbe helyezünk, kegyetlenül pergeti a perceket, életünk perceit is. A homok, mely folyton „folyik”, és szépen lassan elnyel mindent az örökkévalóságnak. De amely a pillanat erejét is mutatja. A pillanatképekét, melyeken emberek, nemzetek sorsa dőlt el, vagy éppen életük vége látható. Ifjabb Szlávics László nem portrét alkotott, hanem életének és tehetségének két legfontosabb momentumával ragadta meg Capa életmű lényegét. Ezért kell hozzá ismerni Capa életét is. Mert különben az lehet valakinek az illúziója, hogy ja, ilyet én is tudok. Az eszköz, mely rögzít minden meghatározó pillanatot, és az idő, melynek pillanataiban sorsunk születik. Sokszor, vagy legtöbbször rajtunk kívülálló események hatására. Egy alkotásba sűrített pillanat ez a mű. Amely a mások életének pillanataiból összeálló rövid életnek és életműnek állít emléket. Az életnek, melynek célja az emberi élet ritka és meghatározó pillanatainak, és eseményeinek rögzítése volt. Tényként, és talán tanúságként az utókor számára.

Csiszár Róbert

Ifjabb Szlávics László: Hommagea Robert Capa

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s