Ifjabb Szlávics László: Dante Alighieri, 2005

Elérkeztünk a kiállítás másik alkotójához is, ifjabb Szlávics Lászlóhoz. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy nem fogok még írni az édesapja műveiről, de úgy illik és már időszerű is, hogy elkezdjem bemutatni a tárlaton szereplő másik életművet is. Azt hiszem, nem tévedek, ha azt állítom, hogy ifjabb Szlávics László életműve éppúgy nem ismert a szolnoki művészetszerető közönség köreiben, mint édesapja életműve a magyar művészettörténetben. Ifjabb Szlávics László első mestere édesapja volt. Ő volt, aki elindította a művészet, és saját életművének megalkotása útján. Az édesapjával is közös mester, Makrisz Agamemnon tanácsára kezdett el éremkészítéssel foglalkozni, amelyben nemzetközi elismertségre és ismertségre tett szert. Nemzetközi díjain túl, például a British Múzeum éremosztálya külön gyűjteménnyel rendelkezik tőle.

Műveiben észrevehető az apai szellemiségből hozott originalitás, melyet édesapja, idősebb Szlávics László a kalapácsra feszített modern alumíniumból öntött korpuszban, az Apai örökségben mintázott meg, amelyről még fognak olvasni. Az otthonról hozott originalitás és egzisztencialista látásmód azonban csak szellemiségében viszi tovább az apai örökséget. Édesapjától eltérően művészete nem a metafizikus, szürrealista időtlenség és állandóságban nyílik ki, hanem játékosabban, az ellentétek és dinamikák kiegyenlítésében ölt testet. Ugyanis érmeiben, melyek nemzetközileg ismertté tették nevét, szintén az otthonról hozott originális szemlélet és gondolkodás mutatkozik meg. Nem csak azért, mert éremművészetével többször módosította, kitolta az éremművészet határait, hanem azért is, mert érmeiben ugyanaz a kiegyenlítődés figyelhető meg, mint Lao-Ce gondolataiban. Az itt is látható áttört érmében is szinte áramlik a tér. Az áttört részek formai határaival tereli, vágja le, és áramoltatja a teret. Játszik, és kiegyenlíti a forma és tér játékát, így lépve túl az éremművészet eddig megszokott határain. A tér nyitottságát és zártságát egyenlíti ki mesteri módon. Az ablakszerűen megnyitott érme, melyből Dante, mintha ablakon nézne ki, igazából nem osztja meg az érmét elő és hátoldalra. Nem különül el az eleje és a hátulja. A művész ötletesen és ragyogó karakterérzékkel fogja meg Dante alakját, aki majdnem derékig látható az érmén. Nem a megszokott elől fej, hátul írás sémára készített érmét láthatunk, hanem amely a szobrok körbejárhatóságának mintájára, finoman az érme vastagságát felhasználva, ravaszul térbe emelve ábrázolja a nagy költőt és filozófust, egyben az idézeteket is kompozíciós rendbe bevésve.

ifjabb Szlávics László Dante (a szerző felvétele)

Ötletességével és originalitásával éri el, hogy nem a megszokott okból, az elő és hátoldal megosztottsága miatt szeretnénk kezünkben forgatni a művét, hanem a benne rejlő formai és térbeli játékosság miatt. Nem véletlen, hogy a British Múzeum éremgyűjteményének vezetője órákig válogatott érmei között… ne hagyják ki önök sem ezt az élményt.

Ifjabb Szlávics László: Dante Alighieri, 2005
bronz, öntött, 110mm

Csiszár Róbert

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s