Arnold Böcklin Holtak szigete

Mai mottónk:

Ezért a bölcs sürgés nélkül működik, szó nélkül tanít, nézi az áramlást és hagyja, nem erőlködik, alkot, de művét nem birtokolja, cselekszik, de nem ragaszkodik, beteljesült művét nem félti, s mert magának nem őrzi, el se veszíti.

(Lao-ce: Tao te king)

Mai képünk: Arnold Böcklin Holtak szigete

Van, aki szereti, van, aki nem. De egy biztos, senkit nem hagy közömbösen. Állásfoglalást kíván. Olyan mű, amely mellett nem lehet érzések nélkül elmenni. Szavak nélkül, még csak-csak, de érzések nélkül nem. Festője, Böcklin (1827–1901) a svájci Bázelben született. Hatalmas műveltséggel rendelkező humanista, aki nem mellesleg romantikus zenész is volt. Festészete többek között Giorgio de Chiricóra is hatott. Böcklin hatása óriási volt, egyebek mellett a bécsi szecesszió is a Böcklin által képviselt dekoratív szimbolizmushoz áll a legközelebb. Nem tudom, tudják-e, de nemzetünk egyik leghíresebb festője egy időben a műteremszomszédja volt. Úgy hívták, Szinnyei Merse Pál, aki szoros szakmai és baráti kapcsolatot ápolt Böcklinnel. Böcklin korának elismert és ünnepelt művésze volt, akinek bibliai és mitológiai tárgyú képei nagy sikereket arattak. Krónikus halálfélelmében, mely rögeszmeszerűen üldözte, a Holtak szigetének nem kevesebb, mint kilenc változatát festette meg. Műtermét állandóan virágok díszítették, és ő volt az első olyan festő is, aki tudományos tematikával kutatta a színek egymásra és az észlelésünkre gyakorolt hatását. Az érzékelés és észlelés megkülönböztetése ugyanis nem pszichológiához, hanem a filozófiához kötődik. A 17. század második felében az angol empiristáknál jelenik meg az a felfogás, hogy az érzékelés és a valóság megfeleltetése az észlelés közvetítésével történik. Bár tudjuk, hogy ennek gyökerei az ókori görög filozófusokig nyúlnak. De ha már eddig kibírták velem, csakhogy elgondolkozzanak rajta, Böcklin mekkora zseni volt, egy érdekes adalék. Az első tudományos összefoglalót Hermann von Helmholtz közölte A fiziológiai optika kézikönyve címen 1925-ben, tehát Böcklin megfigyelései után bő 40 évvel.

Pontikonisi szigete (© wikipedia)

Műtermének falait különböző színűekre festette, és tematikusan megfigyelte, hogy a hátteret adó színek miként befolyásolják festés közben. A Holtak szigete részben a firenzei angol temetőt idézi Olaszországban, ahol az első három változat készült. A temető Böcklin műtermének közelében volt, ahol eltemették csecsemőként lányát, Marit is. Nem mellesleg a festő tizennégy gyermeke közül nyolcat temetett el. Így már talán érthető a festő pszichés küzdelme a halállal. A temető e hatását ötvözte a Korfu közelében fekvő Pontikonisi látványával. (lenti kép) A képsorozat első darabját 1880-ban pártfogója, Alexander Günther szerette volna megvenni, de a festő végül a kész művet nem adta el neki, hanem megtartotta. A harmadik, itt látható változatot 1883-ban festette egy kereskedő, Fritz Gurlitt számára. Ettől a verziótól kezdve a jobb oldalon lévő sziklák egyik temetkezési fülkéjében Böcklin saját kezdőbetűit is belefestette: „A.B.” A kép történetének érdekessége, hogy 1933-ban ezt a verziót eladták egy ismert Böcklin csodálónak, aki nem más volt, mint Adolf Hitler.

Arnold Böcklin Holtak szigete III. (©wikipedia)

Először az obersalzbergi Berghofban, majd 1940 után a berlini Új Reich Kancelláriában lógott a kép. A háború után Berlinbe, az Alte National Galerie-be került. A képen Kharón, az alvilág révésze viszi át a holtakat ladikján a holtak szigetére. Természetesen nem ingyen, hiszen a révészt meg kell fizetni. A festőnek zseniálisan sikerült megfestenie azt a misztériumot, amely a túlvilágot övezi. Az örök víz, a semmi közepén lévő, ciprusokkal benőtt sziklaváros, hol a holtak tanyáznak, furcsa időtlenségével vonzza a nézőt. Külön érdekessége a képnek, hogy Kharón nem egyedül megy, hanem egy ember evez neki. Egy élő, akinek bejárása van a holtak birodalmába. Egy kivételes személy:misztikus és romantikus motívuma a képnek. A fizetségnek obolosz volt a neve, ami egy érme volt. Ezt a görögök halottjaik nyelve alá helyezték, egyes források szerint a szemeikre, így már azt is tudják, hogy honnan ered a szokás, hogy a halottak szemére pénzt helyeznek, hogy ne nyíljon ki. Az alvilág folyóján azonban nem mindenki fizetett az átkelésért. A halandóknak ugyanis megvolt a lehetőségük arra, hogy Kharónt rábírják egy fuvarra. Így jutott át a Sztüxön Héraklész, Thészeusz és Peirithoosz is. Van, akit borzaszt a kép, van, akiben félelmet kelt ez a melankolikus, misztikus világ. De van, aki kíváncsian szétnézne ezen a furcsa, de nyugodt, az emberi hülyeségtől már mentes szigeten,mint Héraklész. Bevallom, én az utóbbiak közé tartozom. Szétnézni ott, ahol Hadész mondja meg, mit lehet, és mit nem, és jó betartani, ha nem akarsz ottragadni. Milyen az a hely, ahol nem az élők törvényei érvényesülnek, ahol az örök csend az úr. A mágikus atmoszféra körüllengte szigeten. Tényleg olyan nyugalom van-e, mint messziről látszik? Egy biztos, Ferdinand Keller, aki szintén Böcklin művészetének hatása alá került, szétnézett ezen a szigeten. Persze csak lélekben,majd megfestette szellemi mesterének sírját a holtak szigetén. Böcklin Sírja a holtak szigetén címmel, hogy nyugodtan pihenhessen a mester, aki megfestette minden idők egyik leghíresebb és legnagyobb hatású szimbolista művét, arról a helyről, amely minden embert foglalkoztat. A túlvilágról…

   Ferdinand Keller Böcklin sírja a holtak szigetén(© flickr)

Csiszár Róbert

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s