A középkor, a reneszánsz, a barokk embere gyerekkorától az egyházi szertartások résztvevőjeként prédikációkat hallgatva, a templomok falképeit, üvegablakait, szobrait, oszlopfőit nézegetve, szinte észrevétlenül jutott annak a tudásanyagnak a birtokába, amelynek segítségével értelmezni tudta a látottakat. Ez a tudás feledésbe merült. Feleslegessé vált a racionális, átpolitizált életben, a formális vallásosságban. Sajnos a papnevelésben is. Falun még sokáig megmaradtak gyönyörű vadvirágai, de „hála” a technikának, falu és város közeledett egymáshoz, és most már együtt hódolnak a tévé és internet új vallásának. Az új kis isteneknek.

Az ikonográfia eligazít a régi világ szimbolikájában. Teszünk majd mi is néhány tétova lépést ebben az útvesztőben Nézzük együtt! rovatunkban.

zsolnay