Fekete négyzet

Kazimir Malevics (1878–1935)

1913, Szentpétervár

Malevicset idézzük: „Amikor 1913-ban, kétségbeesett erőfeszítéseim közepette, melyekkel a művészetet az objektivitás ballasztjától akartam megszabadítani, a négyszögformába menekültem és kiállítottam egy képet, mely nem ábrázolt mást, mint egy fekete négyszöget fehér alapon, a kritikusok és a közönség feljajdult: Minden elveszett, amit szerettünk. Pusztaságba jutottunk… És erős szavakat kerestek, hogy a pusztaság szimbólumát eltávolíthassák… Hogy ismét a valóság kedvelt képeit találhassák meg. A kritika és a közönség érthetetlennek és veszélyesnek tartotta ezt a négyszöget.”

1913-ban talán érthető is ez, de ma? Ma szintén. Félek, semmi sem változott. Az ízlés ottmaradt a 19. században. Pedig aztán ez az orosz fickó bumm bele, olyan támadást indított a hagyományos festészet ellen, amilyet csak egy orosz tud. Egy tárgy nélküli világról álmodott, ez a #szuprematizmus, az absztrakció legvégletesebb formája. Sokak szerint a művészet halála. S most egyelőre álljunk is meg! Ne ítélkezzünk! Később még visszatérünk ide. S bár tetszeni akkor sem fog a festmény, de talán elnézően bólogatunk: Igen, ilyennek is kell lenni, végülis elfér mindenki a világon. Most csak annyit higgyenek el nekem, így utunk elején, hogy szinte logikus út vezetett eddig a képig. Azt mindenesetre megnyugtatásul közlöm a továbbiakra nézve, hogy elkalandozásaink nem a modernizmus körül forognak majd döntően.

(zsolnay)

Fekete négyzet reprodukció

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s